Mivel a teljes értékű gyógynövény kivonatainkból teát is lehet készíteni, így összegyűjtöttük a gyógynövényteákkal kapcsolatos tévhiteket. Azt is megmagyarázzuk, hogy miért alakulhattak ki ezek a hiedelmek.

1. tévhit:NEM SZABAD FÉMEDÉNYBEN TEÁT FŐZNI!

Ha valaki már vásárolt tasakos, szálas gyógynövényteát, jó eséllyel felfedezte rajta azt a feliratot, amely szerint tartózkodni kell a fémtárgyak használatától a teakészítés során. A tanácsnak valóban van alapja, amely a múlt század elejére nyúlik vissza, amikor nemhogy rozsdamentes fémedények nem voltak, de még zománcozottak is ritkán, az edények így hajlamosak voltak a rozsdásodásra. A rozsda pedig könnyen reakcióba lép a gyógynövényekből kioldódó csersavakkal (tanninokkal). A reakció ráadásul igen látványos, mivel a teát az így képződő vegyület teljesen feketévé teszi. Ennek a reakciónak gyakorlati alkalmazása is volt. Egészen a 19. század végéig éppen ezzel a módszerrel, vagyis vas-oxidok és cseranyagok keverésével készítették az írásra használt tintát. Ha tehát rozsdamentes vagy zománcozott fémedényt, kanalat vagy szűrőt használunk a gyógynövénytea készítéséhez, nem kell aggódnunk amiatt, hogy esetleg „tintát főzünk” és a tea elveszti kedvező élettani hatását. Kínában – a tea őshazájában – egyébként a fekete tea elkészítéséhez a mai napig használnak rozsdásodásra hajlamos fémedényeket. Természetesen a kínaiak sem szeretnek tintát inni, ami egyébként a fekete tea nagy mennyiségű cseranyaga miatt ugyanúgy megjelenne, mint a gyógynövényteák esetében. Valójában meg is jelenik, de csak az első néhány teafőzés alkalmával, utána a kicsapódott cseranyagok védőréteget képeznek az edény falán, így később már nem kell számolni a tea „tintásodásával”.

2. tévhit:A GYÓGYNÖVÉNYTEÁT NEM LEHET ÍZESÍTENI!

Számos gyártó javasolja, hogy a gyógynövényteát ne ízesítsük se cukorral, se más édesítőszerrel, mert ezzel elveszti előnyös tulajdonságait. Ennek az állításnak azonban kevés valóságalapja van, mivel sem a cukor, sem más édesítőszerek nem lépnek kapcsolatba teában lévő értékes hatóanyagokkal. Könnyű belátni: ha valóban létrejönne a reakció, a cukormolekula is átalakulna, így pedig elvesztené édesítő hatását. De akkor mi lehet az alapja ennek a hiedelemnek? Leginkább a hagyománytisztelet, mivel a gyógynövényteákat sokkal hamarabb kezdtük fogyasztani, mintsem alkalmunk lett volna cukorral édesíteni őket. Ugyanúgy hagyománytiszteletből javasolják az évezredek óta elérhető méz használatát az ízesítéshez, pedig az is ugyanúgy tartalmaz szacharózt, mint a répacukor. Mivel azonban amúgy is túl sok magas cukortartalmú élelmiszert fogyasztunk, legalább gyógynövényteák fogyasztásakor érdemes kerülnünk, mind a kristálycukor, mind a méz használatát. A cukor ráadásul elfedi egyes jóízű gyógynövényteák valódi aromáját is, ami emiatt végképp teljesen indokolatlanná teszi a használatát. A legújabb kutatások szerint ráadásul édes íz az immunrendszerünket is gyengíti, míg a kesernyés gyógynövényteák éppen ellenkezőleg hatnak: fokozzák szervezetünk kórokozó baktériumokkal szembeni érzékenységét.

3. tévhit:A GYÓGYNÖVÉNYTEÁKAT NEM SZABAD MIKRÓZNI

A természetes megoldások elkötelezett emberek gyakran ódzkodnak a mikrohullámú sütő használatától. Őket most valószínűleg nem fogjuk meggyőzni. Pedig egyelőre semmi nem utal rá, hogy a mikrohullámú sütő káros lenne az egészségre (ha csak nem tesszük ki magunkat közvetlenül a mikrohullámnak, amely égési sérüléseket okoz). A mikrohullám hatására az elektromos tér iránya igen gyorsan változik. Ez mozgásra készteti az ételben lévő molekulákat, azok közül is leginkább a vizet. A mozgás hatására hő keletkezik, amely felmelegíti a mikrohullámú sütőben lévő élelmiszert. Tehát igazából ugyanaz történik a mikróban, mint amikor egy edényben melegítünk vizet. Azzal különbséggel, hogy míg az edény melegítéséhez kívülről juttatunk be hőenergiát, például a főzőlapból, addig a mikróban a hőenergia az étel vagy ital belsejében keletkezik. Ha tehát végbe is mennek különféle reakciók egy gyógynövénytea esetében, azok semmiben sem különböznek attól, mintha ugyanazt a gyógynövényteát egy lábosban melegítettük volna a tűzhelyen. A legtöbb gyógynövényteát amúgy is forrázással készítjük, vagyis a teafűre öntjük rá az előzőleg felforralt tiszta vizet. Így aztán pedig végképp teljesen mindegy, hogy előtte milyen módon melegítettük fel azt.

Forrás: javallat.hu